Kellemetlen téma jutott eszembe, de leírom mert biztos, hogy sokakat megmosolyogtat, és többeket érinthet is. Olyan 2006 körül lehetett 2 évvel az esküvőm után, amikor felszedtem pár kilót, na jó konkrétan tízet. A legjobbakkal is előfordul az ilyen. Elsősorban pofazacskóra és derékra kúszott fel néhány centi. Leginkább egy jóllakott napközishez tudtam volna hasonlítani magam, vagy a Vízipók Csodapók valamelyik tagjához. És hát ilyenkor kivel fut össze az ember lánya, naná, hogy kellemetlen, kíváncsi régen látott NŐ ismerősével. Köntörfalazás nélkül csapott bele a lecsóba....
És nem átallott gratulálni az akkor épp nem létező terhességemhez, és itt még a storynak messze sem volt vége. Miután a tőlem telhető legudvariasabban hárítottam, hogy nem köszi, nem várok babát, ahelyett hogy csendben elnézést kért volna, tovább feszegette a kínos témát. Konkrétan, közölte velem, hogy ő tudja hogy milyen rossz nekem és a sorstársnőimnek. Miben is??? Kéretlenül folytatta, ontotta magából az okosságait, hogy biztosan nem tudok teherbe esni, és nyilván a beszedett hormonoktól hízhattam meg ilyen csúnyán, amit egyébként arra szedek hogy majd teherbe tudjak esni. Mi van????? Erről nyilván még én magam sem tudtam... Még a szám is tátva marad a meglepetéstől, hogy mások mennyire képben vannak az életemmel és az egészségügyi állapotommal. És ha arra kerül a sor akkor nem restellik ezt megosztani velem is. Nehogy lemaradjak valamiről. Megszólalni sem tudtam, még jó hogy velem volt a tesóm aki mentett, és egy "kicsit" kiosztotta a "nénit", hogy álljon már meg a menet, és a véleményét inkább tartsa meg magának. Nem kell, hogy minden áron hülyét csináljon magából.
Ezt a közjátékot még élek nem felejtem el. És én sem gratuláltam neki soha a különböző színárnyalatokban pompázó póthajához mert nem éreztem szükségét. Neki pont annyi köze volt a testsúlyváltozásomhoz mint nekem az ő póthajához....
Aztán eltelt sok év, megszületett már mindkét gyerekem, vissza mentem dolgozni, sőt szerintem pár centi híján, visszanyertem a régiformám.... legalábbis én úgy gondoltam.
Súgok mások nem így látták. Az elmúlt 2 évben kb. öten gratuláltak az érkezőnek vélt harmadik gyerekemhez.
Ebből az ötből elmesélem a számomra legemlékezetesebbet. Idén tavasszal történ, glamour napok alkalmából barátnőmmel szédelegtünk az árkádba, amikor dorkót keresve beestünk egy ruhaboltba, ahol egy korábbról ismert szintén NŐ ismerősöm dolgozott. Aki meglátott, nagyon megörült odajött hozzánk, és így kezdte: Nem is tudtam, hogy jön a harmadik baba nálatok, gratulálok. Na nekem se kellett több elő bújt belőlem az állat és nyomdafestéket nem tűrően küldtem melegebb éghajlatra: Elmész te a .......! Ami igazán szomorú, hogy le se esett neki, mert visszakérdezett: miért? nem vagy terhes? Na itt volt végem. Inkább távoztam a boltból sőt még az árkádból is. Megjegyzem egy one size póló volt rajtam és egy szűk fazonú blézer, cső farmerrel és szerintem még jó formában is voltam....
Szeretnék mindenféle tanulságot levonni a saját történeteimből, hogy bármilyen előnytelenül is öltözzön föl egy nő, bármennyire is tudjuk, hogy várandós, ameddig ő maga nem mondja ki, hogy babát vár, addig ne gratuláljunk már neki mert nem csak magunkat fogjuk piszok kellemetlen helyzetbe hozni, hanem lehet hogy a másik felet bántóan érintheti a téma. Mondjuk előfordulhat az is hogy egy nő nem is akar babát, ez az ő döntése tartsuk tiszteletben, vagy a rosszabb eset, hogy nem esik teherbe vagy egyáltalán nem lehet babája, ha az adott hölggyel nem vagyunk olyan viszonyban akkor még véletlenül se feszegessünk ilyen témát.
30-on túl a párbeszéd bármelyik oldalán állunk ez egy kínos téma, kezeljük tapintatosan. Minden nő hálás lesz érte! Én különösen!
