Ovi

Óvoda, talán az első hatalmas lépés a nagybetűs élet felé! Tehát szerintem fontos lenne, hogy minden jól induljon! Nekünk valahogy mégsem sikerül...mintha pimaszÚr lennék női kivitelben!
Már a beiratkozás sem úgy sikerült ahogy szerettem volna...nem tudom még hány álmatlan éjszakát okoz nekem az ovi....
Kezdjük a story elején!
Tavasszal 3 nap állt a szülők rendelkezésére,hogy óvodát válasszanak és beírassák csemetéjüket. Mi 2 ovira szűkítettük a kört és az egyikbe el is mentünk beiratkozni  ahol mondták hogy elég csak ide beiratkozni mivel a másik a körzeti ovink oda úgy is felveszik a fiamat! Így megnyugodtam!
A harmadik nap lejárta után hívtak....hogy ahova jelentkeztünk oda nem veszik fel, de a körzetesbe sem...mert oda nem iratkoztuk be!
Tanulság: védőnőre, óvónőre ne hallgassunk...keressünk egy vezető óvónőt aki alaposan felvilágosít!
Találta egyet...segített is! Végül a körzeti ovi felvételt nyertünk, nagyon örültem neki!
Eljött a szeptember...izgalommal várakozással indultunk el az oviba....ahol leharapták anyafejét mindjárt reggel, hogy mi csak jövőhéten kezdünk! Remek!
Ebéd előtt elhoztam fiamat amikor már 3 óvónéni esett nekem hogy ők utána néztek és rosszul tudom!
Naptárba beírtam hogy ne felejtsem el a pontos dátumot!
Lenyeltem a békát! De hazafelé jövet nem hagyott békén a gondolat hogy a demencia 33 évesen úrrá lett volna rajtam????  Csak nem...
Megfordult a fejemben hogy a  beiratkozási mizéria miatt nem bírják a képemet... ( valószínűleg nem ez történt )
Facebooknak hála ahol ovisaink szüleinek csoportja van..ott a lista ki mikor kezd!
Hatalmas kő esett le a szívemről hogy nem bolondultam meg tejesen...linkeltem hogy más is lássa!
Az óvónéni elnézést kért kétszer...de jobb lett volna ha ez  közjáték kimarad az életemből....
Pusz mindenkinek