Kezdjük az elején... első lecke!
Mit is kell elfogadni először, a legalapvetőbb dolgot, saját magunkat. Külsőnktől, belsőnktől függetlenül.
Meg vagyunk hízva, túl vékonynak érezzük magunk, magasak vagy alacsonyak vagyunk, mindegy is, a fontos hogy érezzük jól magunkat a bőrünkben.
El kell érnünk, hogy ne számítson mit mondanak mások külsőnkre, csak saját magunknak és a tükörnek higgyünk.
Mennyire számít mások véleménye... sajnos nagyon! Belénk nevelik!
Figyeljük csak meg.
Amikor egy gyerek "rosszalkodik" vagy hangoskodik, vagy csak nagyon eleven, csúnyán eszik....mindezt idegenek között teszi, mi a szülők első reakciója? -mit szólnak a nénik, bácsik...
Hatalmas hiba, hogy idegenek véleményével próbáljuk fegyelmezni a gyereket.
Pucérkodik a gyerek...öltözz fel mert meglátják a kukidat, gondolom mindenkinek ismerős mondatok ezek, mindjárt szégyellős gyereket nevelünk, még a természetes szereplési vágyat is elnyomjuk benne annyira szégyenlős lesz, és felnőtt korára nem hogy jobb lesz a helyzet hanem még rosszabb, majd csúfolják mindenfele és magára is veszi...
Szóval a gyereknevelés egyik fontos eleme, szerintem a szeressük és fogadjuk el olyannak amilyen, és akkor talán felnőtt korára elfogadja, szeretni fogja saját magát. Ha mégsem akkor melós lesz megbarátkoznia saját magával.
Önmagunk elfogadását mindig újra és újra kell kezdenünk, mert változnak az idők, változik a testünk is és még a divat is változik...de ha még sosem sikerült akkor meg kell tanulnunk!
Bármilyen személyiségi problémát látok, mindig arra a következtetésre jutok, hogy gyermekkorra vezethető vissza. Persze egy tanult szakember jobban meg tudná fogalmazni azt aminek én a felszínét kapirgálom....
Jó elfogadást mindenkinek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése