Kaptam egy jónak és nem mellesleg egyszerűnek tűnő receptet, és mivel remek formákra tettem szert az ikeában nem olyan régen adta magát az ötlet. Bár nem vagyok egy konyhatündér azért gondoltam megpróbálom.
Főleg azért is mert mától már csak összevont csoport van az oviban és azt mi inkább kihagytuk, bár reggel Zétény úgy indított, hogy Miért nem megyünk oviba? Beteg vagyok?...
Szóval egész nap itthon volt mindkét gyerek! És szó ami szó a délutáni balhék elkerülésének legegyszerűbb módja egy kis konyhai ténykedés. Legfőképp a mérés keverés és a sütés!
Nos ami egyszerűnek tűnik az biztos, hogy nem AZ!
Tegnap összegyúrtam a tésztát....már a szegfűszeg lereszelésénél gondjaim akadtak...
Lehet, hogy került bele némi bőr és köröm is :D
Egy éjszakát pihent a tészta és ma neki ugrottunk a hideg kezelhetetlen anyagnak...
Nagy nehezen kinyújtottuk közös erővel! A formákkal való bíbelődés mindenkinek tetszett!
Süssük de meddig? Szerintem kicsit sikerült túl sütni!
Cukormáz a tetejére az meg híg lett, folyt minden hova! Lemászott a formákról.
A család tagjai meg azt hitték, hogy csak kiveszem a sütőből és fogyasztható...hát nem! Egyenlőre kő kemény!
Nem vagyok rutinos de úgy gondolom jövőre jobban megy majd!
Az illatok nagyon karácsonyi hangulatba hoztak....messzinek tűnik az ajándék őrület!
A mókus forma lett a kedvenc!
Segítő kezek!
Ne feledjétek minden este Anthony Bourdain No Resrvations!
Puszik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése