Nem harap a spenót

Bármilyen hihetetlen ez egy könyv címe: Nem harap a spenót
Egy nagyon jó hangulatú óvodai szülői értekezleten ajánlották ezt a könyvet.
Egyre nehezebben tudom rászánni magam bármiféle könyv olvasására. Frei Tamás A megmentő című könyvét hónapok óta inkább nyúzom mint olvasom...ezért kicsit szégyenlem is magam de tényleg csak egy kicsit.
Lesz ami lesz gondoltam, megveszem és bármilyen nehéz is lesz kiolvasom.
Szülői után egy nappal már a belvárosban sétáltam táskámban a könyvvel.
Nem vagyok egy nevelési szaklapokat bújó valaki és nem is könyvből hanem érzésből próbálom nevelni a gyerekeimet, több kevesebb sikerrel.
Ha érdekes cikket találok elolvasom talán tanulok is belőle, de nem nézek utána mindennek, mert mindig van pro és kontra vélemény. Nem győzködöm magam, hogy ez jó így vagy épp rossz.
És egészen mostanáig, nem vettem nevelésről szóló könyvet sem. Ezzel is valószínűleg elkéstem.
Nehézkesen indult az olvasás is és a story is.
Bár mostanában minden könyvről ezt állítom.
Nos ez is nehezen indult, vagy inkább csak nagyon messzire a gyerek kérdésektől.
Aztán elérkezett az első néhány kardinális kérdés, terhesnek lenni, de hogyan, szülni de hol és hogyan.
Összehasonlítódik az amerikai és a francia anyák étkezési szokásai a terhesség alatt és erre is komplett elméletek hangzanak el a könyvben. Mit és mennyit együnk és az is benne van hogy mit nem ajánlott fogyasztani, mit tegyünk ha kívánósak vagyunk  és mennyit ajánlott hízni a kilenc hónap alatt.
Mi a jobb Francia országban vagy Amerikában, epidurális érzéstelenítéssel vagy anélkül szülni és bármilyen hihetetlen is itt  fel sem merült az otthon szülés gondolata.
Ennél a résznél volt egy nagyon nagyon értelmes és jó mondta ami egy francia nőgyógyász szájából hangzott el, miszerint azért fog ágyon háton fekve szülni mert ha baj van akkor így tud segíteni. Szerintem ebben a mondatban minden benne van!
A sok különböző módszer közül mindenki kiválaszthatja a neki leginkább tetszőt.
Ha még nem lenne  elég az elméletekből  ezek után következnek a gyereknevelésre, altatásra vonatkozóak.
Persze minden alátámasztva tényekkel számokkal.
Ezeket olvasva szembesülök azzal, hogy eddig mit sikerült elrontanom és vigasztal, hogy van amit könyv nélkül is jól csináltam.
Egy amerikai újságírónő, Párizsba megy férjhez és ott szül gyereket, ennek apropójából születik a könyv, pontosan, hogy a párizsi értelmiségi szülök miként nevelik a babáikat.
Keret szünet türelem és frusztráció kezelés ügyében. Bölcsődéről étkezésekről sok sok témát érintve, és kivesézve.
Szóval nem untatok senkit a részletekkel, és nem lövöm a  poénokat se hátha valaki el szeretné olvasni de a véleményem az, hogy ezt a könyvet minden 36. hetét betöltött kismamának kötelezővé kellene tenni, vagy legalább receptre felírni.
Puszik