Minket is utolért a pöttyös betegség a bárányhimlő! Eddig még csak Zétény van túl rajta, de nagyon remélem, hogy ezzel a fiatalos lendülettel a lányom is elkapta. Akkor többet nem lesz rá gond.
Nem volt olyan durva mint vártam. Ami viszont nagyon meglepett, hogy a pöttyök milyen helyeken képesek kijönni. Talán még a hónalj a legbarátságosabb mind közül, a hajas fejbőr bizonyult nálunk a legkellemetlenebbnek, de a talp és a fiam férfiassága sem maradhat ki a felsorolásból. A nem fürdeni csak zuhanyozni utasítás betartása sehogy sem ment, máskor imádkozni kell neki hogy üljön le a kádba most ment neki magától...
A lényeg, hogy bármennyire is viszketett neki, sikerült elkaparás nélkül túl lenni rajta.
Közben minden másnap megkérdezte, hogy mikor megyünk oviba. Puff neki, máskor reggelente fél órát könyörgök neki, hogy menjünk már. És a népi táncból is kimaradt bánatára.
A szokásos mindennapi őrületen kívül, a munkakeresés foglalja le gondolataim nagy részét.
Nem telik el úgy 2-3 nap, hogy ne pályáznék valamilyen állásra, most már óvatosabb vagyok, kicsit talán válogatok is. De teljesen mindegy, hogy válogatok vagy sem az egy havi keresgélés eddig semmilyen eredményre sem vezetett. Nem adom fel. Bár még a gondolatot is szoknom kell, hogy dolgozni fogok, hogy 4 év után újra emberek között leszek és még feladatom is lesz. Hajrá mindenki szorítson!
Puszik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése