2014. április 18., péntek

Első nap az iskolában...

Különös érzés újra és újra átlépni egykori középiskolám kapuját. És mostantól minden munkanap megteszem.  A kapu már nem befelé nyílik, mindig megküzdök vele. A porta átköltözött a másik oldalra.
Emlékszem a finoman szálló téglaporra, a műhely előtti folyosó faros lemez burkolatára, a rengeteg tablóra a falakon egészen az ötvenes évektől a frissen végzettekéig. Az emeleteken téglák, cserepek, minden felé építőanyagok voltak kirakva. Ezek helye üresen tátong, vagy diákok ücsörögnek szünetben a helyükön. A vizes, kissé áporodott tornateremnek már nyoma sincs. Helyette egy ultramodern előadóterem áll.
Most természetesen lépek be a tanáriba, ahol az irodánk van. Konkrétan Márta néni irodája helyén.
Minden nap nosztalgiázhatok.
Hétfőn elvesztem az információ tengerben, sőt tovább megyek úgy éreztem maga mint a legkisebb hal a legnagyobb óceánban.
Konkrétan azt sem tudtam sokszor, hogy miről van szó, de kitartóan jegyzeteltem.
Aludtam egyet a nagy ijedtségre, és ma már valamiről volt fogalmam...ez nagyon jó felismerés, hogy lassan talán sikerülnek a dolgok.
Két nap után még nem várok el magamtól semmit, felesleges is lenne.
Jó tanárom van, és ma már pozitív kritikát kaptam, meg jó néhány feladatot...hát volt amit csak harmadikra sikerült megoldanom.
Három hónap kitartó próbálkozása, és megannyi keresgélés után, szerencsésnek mondhatom magam, állás találtam. Nem is akármilyent, irodai munka, ahol hétvégén nem kell dolgozni.
Az elmúlt hetek az állásinterjúk összes izgalmával telt, majd a különös várakozás a döntésre. Az ítélet megszületett, innen már nagyon gyorsan teltek a napok, és sok lett az intézni való.
Először is: felmondani, hát eljött ez az idő is, elhagytam a Céget ahol olyan sok időt töltöttem, ez most már végleges. Kellemes emlékek sora marad utánuk, szerencsém volt sok jó kollégához és néhány kevésbé jóhoz is. Remélem túl élik a gazdasági válságot, minden jót kívánok nekik.
Számomra valaminek a vége az egy új dolog kezdete.
Minden nap új feladatok, új kihívások előtt állok, de engem megoldom fából faragtak.
Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok mindenkinek
Puszik

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése