Elfogadni és elengedni

Közeleg az Ősz....
Pont egy éve, hogy elkezdtem írni a blogomat, semmi komoly téma, csak könnyen emészthető apróságok sora, mindennapi dolgok. Amiket szeretek és amik foglalkoztatnak, érdekelnek.
Nem tudom mennyire lehetett érezni az írásaimon, hogy milyen ember is vagyok én.
Egy vágyam van, egészségben boldogságban megöregedni és egészséges boldog felnőttnek látni a gyerekeimet.
Ennek kapcsán jut egyre többször eszembe, hogy mitől lesz valaki boldog, és mitől egészséges.
A boldogság  és az egészség is belülről jön, soha ne várjuk mástól és ne tegyük senkitől és semmitől függővé. A válaszok mindig bennünk vannak...
Feladat eljutni odáig, hogy ezt megértsük, vagy elfogadjuk...
És meg is érkeztünk a témához amit mostanság egyre többször kerül szóba...
Biztos előttem is megfogalmazták már sokan...most szavakba öntöm én is, úgy ahogy én  látom.
Két nagyon fontos dolog van az életben, és az ebben az olvasatban nem a család és nem szeretet, hanem az elengedés és az elfogadás.
Elfogadni elsősorban saját magam, olyannak amilyen vagyok...másodsorban pedig a dolgokat, élethelyzeteket magam körül, ha nem tudom őket elfogadni, és megváltoztatni sem tudom őket akkor el kell engedni. Ez a leszarom effektus.
Szóval ördögi  a kör, de mégsem, két lehetőség mindig van, el tudom fogadni vagy el tudom engedni...és létezik a megváltoztatni faktor is.
Meg kell kérdeznem magamtól, jó ez így nekem? Ha nem a válasz, akkor jön a következő kérdés mit tudok tenni? Meg tudom változtatni, ha igen akkor hajrá, ha nem akkor el kell  fogadnom vagy el kell engednem.
Kérdések mögé nézve...mit is látunk, csak saját magunknak tudjuk megválaszolni a kérdéseket, nem várhatjuk, hogy más tegye helyettünk, és csakis mi változtathatunk a dolgokon ezt sem várhatjuk másoktól.
Egoista vagy önző gondolkodás mód lenne....egyáltalán nem, ez a sok én,  és magam nem azt jelenti, hogy nem lenne aki segít család, barátok, de az elhatározásnak bennünk kell megszületni. Én úgy gondolom, hogy tanulható, hisz mindig tanulunk valami újat. Hát tanuljuk meg megismerni saját magunkat, problémáinkat.
Ne másét!!!! ez nagyon fontos a sajátunkkal foglalkozzunk, biztos van, akinek nincs az hazudik.
Mert mi lesz ha nem így élünk....problémákat hurcolunk, kétségek közt vergődünk és előbb utóbb ezeknek fizikai tünetei lesznek.
Eleinte csak itt fáj ott fáj aztán jön a komolyabb baj.
Ne jöjjön, előzzük meg, vagy ha már van akkor az okot szüntessük meg, vagy először keressük meg.
Ne féljünk segítséget kérni, ne cipeljünk régi sebeket, vélt vagy valós sérelmeket....beszéljük ki magunkból. Keressünk erre alkalmas helyet és időt, és szánjunk rá energiát, higgyétek el megtérül a befektetés.
Saját magunkba invesztálni a legjobb befektetés az életben. A magunkra szánt idővel ugyanez a helyzet. Néha nézzünk egy kicsit befelé és az őszi és tavaszi nagytakarítás, szóljon a belső rendrakásról is.
Nem vagyok Dr Csernus és Müller Péter sem. Sőt a könyveiket sem olvasom...
Ezek a gondolatok mindegyike a sajátom, de nagyon szívesen megosztom.....
Az  önpusztítás sokszor nem is tudatos...nem jelnek veszik sokan a betegségeket, pedig a lelkünk nyomta meg a vészcsengőt. És sok esetben még nem lenne késő...
Vegyük a fáradságot és tegyünk saját magunkért. Hangsúlyozom csak saját magunk tehetünk magunkért és mi vagyunk a felelősek saját sorsunkért.
A tudománynak ezzel kellene foglalkozni, és  nem máglyán elégetni aki, hisz a test és lélek egységében.
Szóval az élet szép, használjuk ki amíg lehet!
Puszik

Everybody Lies

Szállóige egy kedvenc sorozatomból...
Gyerekeim születése előtt, sorozatfüggő voltam. Nagyon.
Képes voltam hétvégén vagy a szabadnapomon vagy ünnepnapokon egy egész évadot végig nézni, akár szünet nélkül is. Lehetett romantikus, krimis, vígjátékos, gyakorlatilag bármilyenre vevő voltam.
Még a retro sorozatokra is. Szerintem régen is sorozatfüggők voltak az emberek, csak akkor kevesebb szappanoperát forgattak, ahogy nőtt a piaca, nőtt a kínálat is.
Talán a legelső a mára már leginkább kultikusnak nevezhető 1976-os brazil telenovella a Rabszolgasors volt. Mindenki nézte, állandó téma volt mindenhol Izaura és Leonsio története.
A következő a nagy port kavart, máig vetített 1978-ban indult  Dallas. Mai napig népszerű a Ewing család véget nem érő olajtól mocskos története. Jockey és Bobby testvér harca, a Ewing és a Barnes család viszálya és még sok sok szálat szőttek, és kuszáltak össze a történet írói.
Ebből a sorozatból ismerhette meg az átlagember az amerikai luxust. Autók, bundák, ékszerek és nem utolsó
sorban a Farm.
A felsorolásban az első drámának nevezhető, a Dallas talán a kaland kategóriába illik leginkább, és koruk méltán népszerű krimi sorozata a Columbo volt.
1971-től játszották rendszeresen az USA-ban, nálunk 1989-től kb 2003-ig.
Nem annyira hagyományos teleregény mint az első kettő, nem állítanám, hogy hatalmas története lenne de elég szórakoztató volt, és azt a másfél remekül kitöltötte, és ebben különbözött  a többi sorozattól amik 40-50 perces részekben kerültek adásba.
Na most pont azokról írok amikről nem is akartam....jól elkalandoztam...ez van ha sorozatok közelébe kerülök.
Akkor  az említés szintjén érintsük a magyar sorozatokat:
1987-től a Szomszédok ami 331 fejezetet élt meg...szép siker, szintén mindenki nézte, beszélt róla, hisz a mi mindennapjainkat mutatta...görbe tükör nélkül.
Szintén a 90-es évek terméke volt a Szép és a Kövér család agyamentségét bemutató Família Kft.
1998-óta töretlenül sikeres a Barátok közt. Népszerűségét mutatja az is, hogy aki nem nézi, nézte sosem az is tudja ki az a Magdi anyus és kicsoda Berényi Miklós.
A sorozatoknak se szeri se száma. A felsorolásom végtelen lehetne.
Váratlan utazás, Savanna, Paula és Paulina, Rosalinda, Esmeralda,  A vadangyal, Melrose Place,
Beverly hills 90210, Sex és New York, Klinika, Vészhelyzet,   legyen amerikai, brazil, vagy  német csak úgy dőlt a Tv-ből a sok szappanopera.





Gondolom nem kell kommentár a képek mellé.
Tisztelet a kivételnek, de a minőség csak később jött. A Dél-Amerikaiak inkább a külsőségere és az agyon bonyolításra hajtottak mindig. Mélyen szántó gondolatokat nem itt kell várni, vagy talán mégis. Ezért is van a sorozatoknak Golden Globe díja...
Az idő előre haladtával, gondolom a piac alakulásával, jelentek meg az igényesebb, minőségi sorozatok. Ez nem azt jelenti, hogy a fent említettek silányak, hisz tudjuk ízlések és pofonok.
Gondolok itt a kedvenceimre mint a Két pasi meg egy kicsi,  Gilmore Girls  ( Szívek szállodája ), a One Tree Hill ( Tuti Gimi ), Született Feleségek, Balfék körzet, az összes Helyszínelők sorozat, (Las Vegas, Miami, New York),  Glades tengerparti gyilkosságok, Grace Klinika, és  végül  de nem utolsó sorban a 8 évadot megélt Dr House.



Több ezer ember hozott létre több kilométernyi film szalagot, ami meghódította a világot.
Az orvosi esteken túl, nagyon sok emberi  tulajdonságot, problémát tár fel a sorozat, nyilván a főszereplő, már magában hordozza a legnagyobb és örök kérdéseket, mint a szüleinkkel, barátainkkal, munkatársainkkal való kapcsolat, a függőség kérdése végig kísérte a 8 évadot.

Elviselhetetlen személyisége ellenére szerintem minden néző megkedvelte Dr  House-t. Együtt szorított neki, amikor magát műtötte, vagy amikor Dr Cuddy-val járt, vagy amikor elvonóra ment. Megbocsáthatatlan viselkedése ellenére is. Igaz barátságra recept nincs, de alternatívát mutat nekünk, Dr Wilson viselkedése.

És a már a jól ismert everybody lies mondat, és milyen igaz egyszerűen mindenki hazudik. Kivételek ez a szabály alól márpedig nincsenek. Mondjon bárki bármit....ezen nincs mit szépíteni.

Mindehhez kellettek jó színészek, és egy olyan igazi karakter színész mint Hugh Laurie. Aki egyébkét író, színész és zenész egy személyben. Tehetséges.
Összességében van benne egy fajta krimi, szerelem, manipuláció, izgalom minden ami egy jó sorozathoz kell. Részletesen mutatott be betegségeket,  kezelések, na ettől  még senki ne érezze magát orvosnak....mert Dr House azt mondta...
Onnan jutott eszembe nagy hirtelen, hogy a sorozatfüggők Mekkáján azaz a viasat3-on tegnap volt a  záró rész és egy kisfilm arról, hogy hogy is készült a legkedvencebb sorozatom.

Puszik

10

Legutóbb említettem hogy valamire készülök...a 10. házassági évfordulónk volt az. Hihetetlen de eltelt 10 év, még kimondani is sok.
Kitaláltam, hogy meglepem az uramat  és fotókat készíttetek magamról  sexy öltözetben. Megtaláltam hozzá a megfelelő fotóst is nem kis akna munka árán.  Tovább ötletelve megegyeztünk, hogy a szabadban készüljenek a képek. Egy élmény volt. A képeken a színek fantasztikusan szépek lettek. Én pedig úgy nézek ki a ahogy.
Rá kellett jönnöm, hogy a kamera egyik végén állni sem egyszerű.
Nyilván nem vagyok egy modell alkat és a feladatra sem lennék alkalmas. Az agyon retusálásnak és a photoshopolásnak pedig nem vagyok a híve.  Az aranyközéputat megtalálni nem kis feladat. A fotókon főleg ha hiányos az öltözékünk minden nem kívánt apró részlet jól látszik...itt nem a cicire és egyebekre gondolok, hanem mindenféle hurkákra és kisebb nagyobb hibákra. Kérdés ugye ki mennyire kritikus, önkritikus. Én eddig azt hittem, hogy jól nézek ki....na tévedtem. Most leginkább egy etióphoz hasonlítanám magam, némi túlzással. Jó dolog a ruha, nem csak öltöztet, hanem ahol kell ápol és eltakar. Fontosnak tartottam, hogy a fotós nem idegen legyen. Ismerjen, hogy milyen vagyok, ja és nem utolsó sorban legyen saját ízlése, és elképzelése a fotósorozatról.
Szóval nem mindegy ki áll gép másik oldalán.  De figyelnie  kell a fényekre, beállításokra,  testtartásra és még sok minden másra is.
Nos mindkettő komoly szakma fotós és modell egyaránt és tanulni, gyakorolni kell. Azt nem tudom autodidakta módon tanulható-e de próbálkozni szabad.
Azt ajánlom minden nőnek, persze csak aki kedvet érez mindenképp próbálja ki. Az önismeret egy új formája.
Íme néhány kép:

Vissza térve az évfordulóhoz...
A páromnak tetszett és csak ez számít.
Albumba rendeztem, néhány idézettel és közös képpel, örült neki. És ezt kaptam:

 Ezt pedig az album mellé adtam:

Szóval jól sikerült...
Puszik