Kitaláltam, hogy meglepem az uramat és fotókat készíttetek magamról sexy öltözetben. Megtaláltam hozzá a megfelelő fotóst is nem kis akna munka árán. Tovább ötletelve megegyeztünk, hogy a szabadban készüljenek a képek. Egy élmény volt. A képeken a színek fantasztikusan szépek lettek. Én pedig úgy nézek ki a ahogy.
Rá kellett jönnöm, hogy a kamera egyik végén állni sem egyszerű.
Nyilván nem vagyok egy modell alkat és a feladatra sem lennék alkalmas. Az agyon retusálásnak és a photoshopolásnak pedig nem vagyok a híve. Az aranyközéputat megtalálni nem kis feladat. A fotókon főleg ha hiányos az öltözékünk minden nem kívánt apró részlet jól látszik...itt nem a cicire és egyebekre gondolok, hanem mindenféle hurkákra és kisebb nagyobb hibákra. Kérdés ugye ki mennyire kritikus, önkritikus. Én eddig azt hittem, hogy jól nézek ki....na tévedtem. Most leginkább egy etióphoz hasonlítanám magam, némi túlzással. Jó dolog a ruha, nem csak öltöztet, hanem ahol kell ápol és eltakar. Fontosnak tartottam, hogy a fotós nem idegen legyen. Ismerjen, hogy milyen vagyok, ja és nem utolsó sorban legyen saját ízlése, és elképzelése a fotósorozatról.
Szóval nem mindegy ki áll gép másik oldalán. De figyelnie kell a fényekre, beállításokra, testtartásra és még sok minden másra is.
Nos mindkettő komoly szakma fotós és modell egyaránt és tanulni, gyakorolni kell. Azt nem tudom autodidakta módon tanulható-e de próbálkozni szabad.
Azt ajánlom minden nőnek, persze csak aki kedvet érez mindenképp próbálja ki. Az önismeret egy új formája.
Íme néhány kép:
A páromnak tetszett és csak ez számít.
Albumba rendeztem, néhány idézettel és közös képpel, örült neki. És ezt kaptam:
Ezt pedig az album mellé adtam:
Puszik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése