Közeleg az Ősz....
Pont egy éve, hogy elkezdtem írni a blogomat, semmi komoly téma, csak könnyen emészthető apróságok sora, mindennapi dolgok. Amiket szeretek és amik foglalkoztatnak, érdekelnek.
Nem tudom mennyire lehetett érezni az írásaimon, hogy milyen ember is vagyok én.
Egy vágyam van, egészségben boldogságban megöregedni és egészséges boldog felnőttnek látni a gyerekeimet.
Ennek kapcsán jut egyre többször eszembe, hogy mitől lesz valaki boldog, és mitől egészséges.
A boldogság és az egészség is belülről jön, soha ne várjuk mástól és ne tegyük senkitől és semmitől függővé. A válaszok mindig bennünk vannak...
Feladat eljutni odáig, hogy ezt megértsük, vagy elfogadjuk...
És meg is érkeztünk a témához amit mostanság egyre többször kerül szóba...
Biztos előttem is megfogalmazták már sokan...most szavakba öntöm én is, úgy ahogy én látom.
Két nagyon fontos dolog van az életben, és az ebben az olvasatban nem a család és nem szeretet, hanem az elengedés és az elfogadás.
Elfogadni elsősorban saját magam, olyannak amilyen vagyok...másodsorban pedig a dolgokat, élethelyzeteket magam körül, ha nem tudom őket elfogadni, és megváltoztatni sem tudom őket akkor el kell engedni. Ez a leszarom effektus.
Szóval ördögi a kör, de mégsem, két lehetőség mindig van, el tudom fogadni vagy el tudom engedni...és létezik a megváltoztatni faktor is.
Meg kell kérdeznem magamtól, jó ez így nekem? Ha nem a válasz, akkor jön a következő kérdés mit tudok tenni? Meg tudom változtatni, ha igen akkor hajrá, ha nem akkor el kell fogadnom vagy el kell engednem.
Kérdések mögé nézve...mit is látunk, csak saját magunknak tudjuk megválaszolni a kérdéseket, nem várhatjuk, hogy más tegye helyettünk, és csakis mi változtathatunk a dolgokon ezt sem várhatjuk másoktól.
Egoista vagy önző gondolkodás mód lenne....egyáltalán nem, ez a sok én, és magam nem azt jelenti, hogy nem lenne aki segít család, barátok, de az elhatározásnak bennünk kell megszületni. Én úgy gondolom, hogy tanulható, hisz mindig tanulunk valami újat. Hát tanuljuk meg megismerni saját magunkat, problémáinkat.
Ne másét!!!! ez nagyon fontos a sajátunkkal foglalkozzunk, biztos van, akinek nincs az hazudik.
Mert mi lesz ha nem így élünk....problémákat hurcolunk, kétségek közt vergődünk és előbb utóbb ezeknek fizikai tünetei lesznek.
Eleinte csak itt fáj ott fáj aztán jön a komolyabb baj.
Ne jöjjön, előzzük meg, vagy ha már van akkor az okot szüntessük meg, vagy először keressük meg.
Ne féljünk segítséget kérni, ne cipeljünk régi sebeket, vélt vagy valós sérelmeket....beszéljük ki magunkból. Keressünk erre alkalmas helyet és időt, és szánjunk rá energiát, higgyétek el megtérül a befektetés.
Saját magunkba invesztálni a legjobb befektetés az életben. A magunkra szánt idővel ugyanez a helyzet. Néha nézzünk egy kicsit befelé és az őszi és tavaszi nagytakarítás, szóljon a belső rendrakásról is.
Nem vagyok Dr Csernus és Müller Péter sem. Sőt a könyveiket sem olvasom...
Ezek a gondolatok mindegyike a sajátom, de nagyon szívesen megosztom.....
Az önpusztítás sokszor nem is tudatos...nem jelnek veszik sokan a betegségeket, pedig a lelkünk nyomta meg a vészcsengőt. És sok esetben még nem lenne késő...
Vegyük a fáradságot és tegyünk saját magunkért. Hangsúlyozom csak saját magunk tehetünk magunkért és mi vagyunk a felelősek saját sorsunkért.
A tudománynak ezzel kellene foglalkozni, és nem máglyán elégetni aki, hisz a test és lélek egységében.
Szóval az élet szép, használjuk ki amíg lehet!
Puszik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése