Hogyan legyek jó anya?

Betegeskedve telt a hétvége, majd kicsit jobban indult a hét.
Hólyagos toroknyavalya kipipálva, és életünk első hideg zuhanya is! Nem vagyok rá büszke.
Szégyen vagy sem, nem láttam más megoldást a hisztire, ami dobálózásba csapott át. A figyelem elterelés jól beszokott válni, de most semmi nem használt...
A hogyan legyek jó anya kérdése egyre inkább foglalkoztat...
Egy olyan világban ahol sok felnőttnek is nehéz eligazodnia hát még  a gyerekeknek, fontos lehet a jó iránymutatás.
És itt vetődik fel az újabb kérdés, hogy mi is a helyes irány. Amikor még mi magunk se mindig tudjuk kivel, hogyan viselkedjünk.
 Egy síró barátunk vajon tolakodásnak veszik ha megkérdezzük mi a baj, vagy jobb tapintatosan csendben maradni....de akkor azt gondolhatja, hogy  milyen érzéketlenek vagyunk...és még sok más helyzet adódik nap mint nap amire reagálni kell és legtöbbször ösztönből megszokásból tesszük a dolgunkat!
A gyerek egyértelműen tükör, önmagunk tükörképe, úgy viselkedik, beszél, eszik ahogy azt tőlünk látja.
Ha mi főzeléket eszünk biztos ő is megkóstolja,  ha vizet iszunk ő is azt fog kérni, ha látja tőlünk, hogyha tévedtünk képesek vagyunk bocsánatot kérni  biztos ő is megfogja tenni. De kell a pozitív megerősítés, tudja, érezze ha valamit jól csinál a dicséret sem marad el.
Ugyanakkor annak is tudatosulni kell a kis gondolataiban, hogyha valami rosszat  tesz a következmény akár a büntetés vagy elbeszélgetés nem marad el! Mindennek alapja a kölcsönös bizalom és az egymásra hangolódás.
Még az ovi, játszó, otthon bermuda háromszögben is sok stressz éri az embert és nagyon nehéz tudatosnak lenni és maradni. Elszámolni 10-ig mielőtt semmiségért leüvöltenénk a gyerek fejét, mert épp idegesek vagyunk vagy csak fáradtak, és persze ilyenkor a gyerek azt sem tudja mit vétett...szóval ne ösztönből cselekedjünk és ne felejtsük el, hogy a kimondott szavaknak ereje van!
Mindig csak pozitívan.
Puszik