2015. október 10., szombat

Játék

Karácsony közeledtével minden évben, előkerül  a nagy kérdés: Milyen játékkal lepjük meg a gyerekeket? Mivel  már  elég nagyok erre a kérdésre tudnak válaszolni ők maguk. Elmondják hatalmas átéléssel, hogy Barbie-t, Sopia hercegnőt vagy épp Lego Ninjagot-t szeretnének, esetleg egy két vicik-vacak cuccot, hirtelen fellángolásból amit a tv-ben hirdetnek, mert hát mi is lenne velünk ha nem kezdődne a reklám dömping már októberben??? ... Azért, hogy legyen időnk decemberig hülyét kapni. De ha már konkrétummal kínálnak meg minket a gyerekek, akkor próbáljuk ezt jó áron kivitelezni, csak kérdés hogy ez mennyire fog a minőség rovására menni.
Biztosan állíthatom hogy nagyon!
Nyáron kezdődött az ár kontra minőség kérdés, kanyarodjunk vissza egészen a nyaralásunkig: Egyik esti séta alkalmával a helyi bazárba keveredtünk, ahol nem a kagyló és a hűtőmágnes volt a fő profil... Innen indul Zétény rajongása a transformerek iránt, akkor még nem tudtam, hogy transformer és tarnsformer között nem az a különbség, hogy egyiket Űrdongónak a másik meg Optimus vezérnek hívják. A választás egy sárga csodára esett 100 kunáért hatalmas dobozban.  Talán egy hétig volt ép, mára hiányzik 2 ajtaja meg még számtalan tartozéka. Mint tudjuk nem minden márkajelzéssel ellátott termék eredeti, mint ez sem.

 

Nem gondolom, hogy egy négyezer forintos átalakítható autónak, a használattól így tönkre kell hogy mennie, hisz csak gyerekeknek készült nem??? Kicsit nyomoztam... űrdongónk nagy valószínűséggel a manapság igen-igen népszerű aliexpress-ről való. Arra most nem térnék ki, hogy mi a véleményem eme remek internetes portálról. ( Tudnék írni  bőven pro és kontra )  
Ismét ajándék vásárlásra került a sor, "Planet Fighter" márkájú dinos transformersre esett a választásunk nyilván a 2995 ft-os ára miatt elsősorban. Nos, fél órányi játéktól letört a karja.... na ez sem biztos hogy normális, de hozzá kell tennem, elismerésem a Régio játék áruház üzletpolitikájának mert szinte szó nélkül visszaadták az árát, egy kéretlen "jó" tanáccsal együtt, miszerint válasszunk inkább drágább darabot. Az ügyintéző hölgy annyit közölt, hogy "nem szeretik a reklamációt".
A tisztán látás és az összehasonlítás kedvéért: Optimus vezér a Hasbro kiadásában kb 7 max 10 cm-es 2000 FT, Planet Fighter márkanév alatt futó dinós cucc 25 cm-es fél órás szav idővel 2995 FT, szintén Hasbro gondozásában készült dinos transformers  max 20 cm 5495 FT.  A képekkel próbálom szemléltetni a méreteket:
Rá kellett jönnöm, hogy a nagy játékgyárak esetében nem a márkanév a drága, hanem a minőséget kell megfizetni. Vegyük például a legot, iszonyat ára van, de azt el kell ismerni, hogy gyerekkorom lego-ja, keresztlányom lego-ja, és most gyerekeim lego-ja tökéletesen passzol, kompatibilis minden eleme, és nem esik szét.  Úgy elég nehéz játszani, ha az építő elemek nem illenek egymásba, és sokadik próbálkozásra sem állnak össze, gyerek legyen a talpán aki ettől nem kap hiszti rohamot. 
Szóval kezdődhet a karácsonyi őrület, és csak remélni tudom, hogy a játékok egyben megérik az új évet.

2015. október 6., kedd

Telenor

Egy újabb szösszenet ami szerintem nem csak az én szememet csípi.
A vasárnapi zárva tartással azt érték el, hogy szombaton mindenhol világvégére készülve vásárolnak az emberek. Mert egy nap alatt nyilván éhen lehet halni. Vagy pont vasárnap lesz halaszthatatlan shoppingolni valónk. Megszokható ez az új helyzet, nem kedvelem de ez van.
Szóval szombat, és egy  hipermarket ahol az őrület csúcsosodni látszott. A Makai István úti Tesco üzletsorán lévő Telenorba sikerült betévedni, egy feltöltésre és egy telefonszámla befizetésre mert hogy két nappal korábban a Petőfi utcai üzlet ajtajáról sikerült visszapattannom, mert bezárták.
Emlékeim szerint a számlafizetés és a feltöltés egy maximum 7 perces folyamat, de lehet, hogy amióta már nem ilyen munkakörben dolgozom azóta sok minden változott de akkor legyen 10 perc. Sorbaállás indul, és tart és tart, csak tart....
Nyilván az ember akarva akaratlan hallja az előtte lévő ügyintést, amiben volt rendszerhiba, telefonálgatás....újraindítás és végül siker. Kb 25-30 perces volt a művelet. Sorra kerültünk volna.... mire a szombaton  műszakban lévő egyszem lány közölte, hogy " Ma még nem evett semmit és most befog zárni " HURRRÁÁÁÁ, hát köpni nyelni nem tudtam.
Egyrészt megérte sorba állni, és legyünk humánusak meg türelmesek,  főleg akkor  amikor megérkezik az sms, hogy értékeljük a kiszolgálást ezt vegyük figyelembe, vagy ne? Mert hát csak számítanak a körülmények is.  Nálam ez mindjárt 5 pont mínusz.
Másrészt gratulálok az üzemeltető, feltételezem viszonteladó cégnek akik jól kiszámolják mikor elég egy ügyintéző a két pultba, hangsúlyozom sok évig jártam ebben a cipőben, de  anno nagyon ritkán dolgozhattunk hiper-szuperben egyedül.
És még valami,szerintem mint ügyfél szerint a Telenornak újra kellene gondolnia ezt a vízfejű üzletpolitikát, amit manapság folytat. Egy város egy üzlet? Vagy maximum másfél, mert az lássuk be ezt üzletet a legnagyobb jóindulattal sem nevezném egy egésznek. És akkor azt már meg sem említem, hogy a kis ügyfél nem ügyfél, sajnos ezt már nagyon régóta érzem a bőrömön, arról nem is beszélve hogy a reklámok köszönő viszonyban sincsenek a valósággal és a szolgáltatás színvonalával, jó ajánlat már csak annak van akinek 5 számjegyű a telefonszámlája. Nem ismerem a másik két szolgáltatót, sosem volt náluk előfizetésem, de lehet hogy érdemes lenni körülnézni az ajánlataik között. Hátha találok olyan szolgáltatót aki nem az almák számában méri az ügyfelet.
Jó ügyintézést kívánok mindenkinek!

2015. szeptember 13., vasárnap

Gasztrokalandok III.

Még mindig Pécs és még mindig az örök kérdés mit és hol együnk...
Legyen egy kis hal, na jó de hol?
Kis városunk nem bővelkedik hal éttermekben, legalább is tudtommal nem.
Találtunk egyet, amiről már olvastunk és hallottuk is róla.
Jókai téren a Blöff étterem.
Az étlap pont annyira változatos amennyire az kell, de így is volt egy kis bőség zavara. A napi ajánlat is igen csábító volt. Egyek csevapot vagy mégis csak maradjak a halnál?
Választhattunk volna rib eye steak-et,  plejskovicát,  pisztrángot, vagy más halakat.
Azon kevés éttermek egyike ahol pepsi kóla van. Bár most limonádé mellett döntöttünk.

Maradtam az elképzelésemnél, így tintahalat kértem. Helyben sütött kenyérrel fokhagymás olajjal...
Szoktam tartani magam, ahhoz hogy ott eszem tengeri herkentyűt, ahol a tengert is látom, de néha megéri kockáztatni.
Bátran állíthatom, hogy friss volt, pont annyira sült hogy ne legye rágós, egyszerűen tökéletes. A kenyér pedig kicsit ropogós és meleg nem elég belőle két szelet.
A párom elcsábult a napi ajánlatra,  ami egy kis rácz ponty volt.  Hm... beszéljen helyette, inkább a kép
Nem vagyok egy ponty evő, nekem szálkás és az ízét sem szeretem, de ez már külsőre is csábító volt.
De ha már volt az étlapon csevap nem hagyhattuk ki:
Lila hagymával, ajvárral és a már előbb említett friss házi kenyérrel. Horvátország leírhatatlan íze, szerelembe estem egy pillanat alatt. Erről a horvát témáról  kaja fronton nem tudok még lekattanni.
És itt még nem volt vége a kalandnak. Belém már semmi nem fért, az uram  azért még betolt egy kis desszertet. Narancsos tiramisu, szintén friss és finom.

Még egy hely amit csak ajánlani tudok.
Ha valakiben felmerülne a kérdés, hogy csak jó helyeken járok-e, a válaszom egyértelműen nem,de csak azokról írok akik megérdemlik....
Próbáljátok ki.
Puszik

2015. augusztus 19., szerda

Gasztrokalandok II.

Belvárosban mindennap ebédelni az nem kis feladat, már ha az ember nem akar a Nagy Lajosban vagy a Püspökségen menüzni. A menü szót itt elég erős túlzásnak érzem, ez inkább menza.
"Rendes" menü erre felé 1000 ft-nál kezdődik. Kínai "étterem" kettő is van, az egy kicsit olcsóbb, nekem ez a fajta kínai kaja nem csúszik, "amióta megkóstoltam Kínát".
Rosszabbnál rosszabb Kebab-ok és Dürümök minden sarkon, hidegek ízetlenek, gyanús húsnak kinéző cuccal a közepükön.
Pékség is van dögivel, Tornyos, Aranycipó, Lipóti, Európa szénhidrát áradattal.
De van egy hely ami más!
Miden nap van leves, szendvics másképp, és desszert...és ez a hely nem más mint az Ízes Magyar Csemege. Én mellettük tettem le a voksomat.
A hetet rendszerint krémlevessel indítjuk sajtkrém, fokhagymakrém, sárgaborsókrém és még sorolhatnám, a többi nap is mindenféle finomságot főz nekünk Zoli.

Magyaros gomba vagy tejfölös krumpli, sima cukorborsó, minsetrone brokkoli karfiol, hosszú a sor.
Másik fix nap a péntek amikor mindenképp valami húsos levest készít  ragú, gulyás, kolbászos lencse vagy jobb eseteben chilisbabot eszünk. És mindezt egy pohárban magunkkal is vihetjük  290 Ft-ért. Csak el ne felejtsünk  feliratkozni...lehet személyesen és telefonon is :)


Nyáron a meleg levesek mellett minden nap van egy hideg gyümölcs leves is.
Engem múltkor meglepett egy igen jól sikerült dinnye levessel.. volt benne sárga, cukor és görög is.
Ugyan volt egy pici hibája... de aki itt ebédel az már biztos megszokta....hagymás késsel vágott dinnye íze egy kicsit kilógott a sorból.
Néha fel lehet fedezni a desszertekben is a fokhagyma zamatát...és minden levesbe kerül így vagy úgy sonka is. Elmaradhatatlan alkotó eleme mindennek a húsféleség ha nem  sonka, akkor kolbász és ha nem főzik bele akkor az lesz a levesbetét és a fokhagyma. Igazi magyaros konyha.
Egyszer sonka mérgezésben fogok meghalni :)
Desszertekről csak érintőlegesen: palacsinta, mákos guba, tejberizs, aranygaluska, túrógombóc.
És végül de nem utolsó sorban a szendvicsek...
Nem is tudom hol kezdjem, mindenféle házi szalámis, tarjás, sonkás, tojásos, csirkés szárított paradicsommal, vega sajttal, kőrözöttes, a férjem kedvence  a curry wurst, és az én nagy kedvencem a rántott húsos. Sok zöldséggel grillezve.

Ezen a rövid héten kénytelen vagyok nélkülözni mert ők is szabira mentek, de hétfőtől újra levesezek.
Próbáljátok ki!
Puszik

2015. augusztus 12., szerda

Gasztrokalandok I.

Mostanában gyakrabban ragadok tollat, illetve klaviatúrát. Főleg ha  valami jó dolog jön szembe velem amit érdemes megosztani..
11. házassági évfordulónk apropójából vacsorázni vitt a férjem. Nem mentünk messze...
Belváros tetején, Havi hegy peremén hangulatos borház és grill terasz áll immár 5 éve. Tüke borház. Nemes egyszerűsége,  igazi kisvárosi bája magával ragadó.
Szőlőtőkék tárasaságában vacsorázni, nem is olyan rossz gondolná elsőre az ember lánya.
A kilátás is pazar.
Az étel választék nem hivalkodó. Semmi bonyolult étel,  nincsenek érthetetlen elnevezések. Mindent a nevén neveznek, ez igen szimpatikus számomra. Nem  akarják  többnek mutatni magukat, mint ami....pedig sokkal több  ez mint egyszerű borház vagy grill terasz.
A főnök inkább házigazda, és mindent ő készít, szívvel lélekkel, még akkor is ha néha lángra kap az inge  grillezés közben.  Be kell ismernem vele szemben lehet hogy kicsit elfogult vagyok....Minden asztalnál megáll, mindenkihez van néhány szava, vagy éppen egy pálinkája. Meg válogatja az alapanyagokat és a jobbnál jobb borokat...
Én mostanában nem vagyok túl jó barátságban a borokkal ezért erről nem nyilatkozom, de van limonádé és házi málna szörp.
Na ez esetben nagyon szívesen vagyok lokálpatrióta...helyi gazdák, helyi termelők alapanyagaiból bármit. Főleg ha gondos kezek válogatják...
És akkor jöjjön a lényeg a KAJA:
Igazi íz élmény semmi faxni grillhús tökéletesen elkészítve. Legyen az disznó, marha,bárány vagy csirke szebbnél szebb húsok sorakoztak a faszénen... köret lehet krokett, sült zöldség, lecsó, saláta, grill krumpli.

Az én választásom sertés flekken sült zöldséggel, nem csak szemet gyönyörködtető látvány volt:
A tányéron minden ehető! Éltem is a lehetőséggel...

Bárány krokettel és házi áfonya lekvárral:
Talán ez esetben a fenomenális szót használnám, túlzás nélkül. Pedig nem vagyok bárány rajongó...omlós, belül puha, kívül ropogós.
Levezetésnek egy kis desszert
Brownie: belül folyós és forró


Minden falat emlékezetes maradt a szó legjobb értelmében.
És ha ott jársz nézz fel!


Aki szeretne szép helyen jót enni, semmiképp se hagyja ki a Tüke borházat. 
Magasra került gasztrokalandjaim mércéje, lássuk lesz-e aki megugorja... méltó nyitása lehet ez egy sorozatnak.

Józsi tripadvisort nem használok, talán ez is maradandó, mint amit az az ízélmény amit te mutatsz minden nap, nagyon köszi nem sokára újra találkozunk addig is respekt....

Puszik

2015. augusztus 11., kedd

Görögdinye



Biztos mindenki ismeri és a nagy többség szereti is… piros és édes. Jótékony hatását sem vitatja senki.
Én imádom, és minden évben várom már, hogy szezonja legyen… de mélyenszántó gondolatokra eddig nem sarkalt.

   

A nevében is benne van görög, de terem nálunk is méghozzá nem is akármilyen, "mézédes vajszlói" .
Mégis illetve mégsem azt vesszük, mert ki nem találnátok...drágább…de minél is?
Elmondhatná, levezethetné nekem valaki, hogy hogy lehet az, hogy Magyarországon olcsóbb a Görögországból az ottani magasabb minimálbérből élő termelő által megtermelt drága üzemanyagárak mellett ide szállított dinnye.
Ez hogy lehet olcsóbb, mint a helyben termelt dinnye?
Vonatkoztassunk el az íztől… nem nyitnék vitát arról hogy melyik a finomabb, de arról igen hogy legyünk lokálpatrióták vásároljunk magyar és ha lehet helyi termékeket, de hogy ha még egy 1000 km-re lévő országból ide utaztatott gyümölcs is olcsóbb mint a magyar és itt nem a prémium kategóriás termékekre gondolok. Nemzeti öntudatból megbuktunk ebben az esetben.

Valami hiba lehet a rendszerben! 


Bizonyára van valami bonyolult közgazdasági képlet vagy politikai összeesküvés elmélet a háttérben...
Vagy csak annyi, hogy sokan  kis hazánkban még az anyjukat is eladnák 2 forintért.
Bárhogy is van, nálunk a tej sem hazai, a gyümölcs sem hazai, de akkor mi az? 
És amit a magyar termelők termelnek az hol van? Külföldön megvehetjük jó pénzért a magyar árut....ez az üzlet nem mondom!
Aminek értéke vagy minősége van, legyen az étel vagy szellemi termék mi magyarok, jó szokás szerint eladjuk! Had járjon jól vele más!
Bár a héten már Lőrinc belepisilt a dinnyébe, úgyhogy ezt a keresztkérdést majd jövőre gondolom újra.
Azt hiszem mára ennyi....
Puszik

2015. július 27., hétfő

Szivemcsücske Jezera

Horvátország, a dél-szláv háború megcincálta,még a mai napig látszanak a nyomai de nekem szebb mint eddig bármikor.
Tud még meglepetéseket okozni.
Először is az autópályájuk, a minőséggel igazából nincs baj de, hogy 30-40 km-es dugók ki tudnak alakulni az egy kicsit kiábrándító.  Adódik ez abból, hogy csak két sávos a pálya és a kapuk sem bírják az átmenő forgalmat. Lehet hogyha csak ők használnák akkor nem lenne baj de azért felkészülhettek volna arra a néhány millió turistára aki évente meglátogatja gyönyörű tengerpartjukat. És az hogy nincs autópálya matrica az már csak hab a tortán, mindezt pedig Sibenik-ig 170 kunáért    ( jelen pillanatban ez 7480 Ft csak oda ). Cseppet sem nevezhetjük olcsónak, ezért már elvárhatnánk, egyfajta színvonalat. Talán ez az egyetlen negatívum amit a számlájukra tudok írni.
Szóval 11 órás út után sikeresen megérkeztünk. Szó mi szó a gyerekek elég rosszul viselték az utat, amiben a nagy meleg sem segített.
.

Jezera egy pici kikötő, olyan halászfalu féle.
Két kavicsos stranddal, és a horvát országra annyira jellemző kristálytiszta vízzel.
Az apartmanunkat nagyon könnyen megtaláltuk, a retro szóval tudnám leginkább jellemezni, és nem az újra gondolt retro-t értem ezalatt.
Vendégszeretetből abszolút  csillagos ötös.
A házi néni gyümölccsel, helyi cukorkával, és ásványvízzel várt minket.
Az udvarba kivi liget, lime fák,  gránátalma bokor és hatalmas paradicsomok sütkéreztek. A partra menet pedig minden háznál állt legalább egy  terebélyes füge bokor.
 


A víz hibátlan volt, tele rákkal, sünnel, kagylóval. Még tintahalat is fogtunk. 
A hely barátságos  és csendes, kevés magyarral, talán rajtunk kívül még 2-3 család lehetett, annak ellenére, hogy volt egy helybéli hölgy aki teljesen jól beszélt magyarul. Aki nyüzsire vágyik és Murter szigetét választja annak ott van Tisno vagy Murter városa, mindenféle szórakozási lehetőséggel.



De amiről igazából mesélni szeretnék a  helyi megfizethető gasztronómia.
Az, hogy apartmanban tervezzük a nyaralást nem jelenti azt, hogy nem ehetünk jókat anélkül, hogy étterembe járnánk vagy egész napokat töltenénk a konyhában.
Terveztük mi is, hogy mit  viszünk itthonról és mit eszünk majd lent, mert hát Zétény az apja fia, akárhova megyünk mindenhol ennie kell.
Rémhíreket hallottunk árakról. Így utólag hozzáteszem volt ami igaznak bizonyult.
Szóval a főzünk, de nem viszünk egy komplett kisboltot itthonról felállást választottuk.
A legkisebb konzumban is mindent be lehet szerezni. A friss pékárutól kezdve a tejtermékeken át a húsig mindent. És akkor még a halpiacot nem is említettem.
Szóval megfizethető és nagyon finom a csevap és a pleskovica ezeket is vannak minden boltban. Az itthon kaphatóakhoz inkább nem hasonlítanám.
Az elkészítési módoknak csak a képzelet szab határt. Simám kisütve salátával fél óra alatt kész, autentikus és isteni. De ha gyerekek van a csapatban akik nem mindig szeretnek salátát enni, a csevapból csináljuk húsgolyót, hozzá paradicsomszószt és spagettit ez sem bonyolult és nem tart sokáig elkészíteni. Mindenki imádni fogja...
De ha már tenger, a hal piacon mindent be lehet szerezni egy igazi halvacsorához...itt azért számolni kell a hal megtisztításával, de ez is igen hamar megvan. Kisütni sem nagy ördöngösség.  Ha valaki szereti a halat akkor megéri a fáradtságot.
A horvát konyha a maga nemes egyszerűségével házilag elkészítve is tényleg nagyon finom.
Szóval  mindenkit arra buzdítok, hogy ha nyaralunk felejtse el az itthonról vitt kaját, próbáljon ki minél több dolgot.
A termékek minősége meglepett, amennyivel magasabbak az árak annyival magasabb a minőség is.
A tej, a túró, a szalámik, a májkrém de még a ketchup is. Nem árulok el titkot ha azt mondom, hogy bevásároltunk itthonra.
Horvátország én így szeretlek.