2014. március 17., hétfő

Játszótér minden korosztálynak

Mivel egyre inkább érezhető a tavasz, mi is több időt töltünk a szabad levegőn. Szeretjük a napsütést. Szerencsések vagyunk mert közel van városunk egyik legszebb és modernebb játszótere.
Tíz tizenöt perc séta, és már ott is vagyunk.
Tehát a délutáni pihenő után egyenes út vezet a játszóra. Péntek délután többen voltak a szokásosnál.
Kivételesen nem zavarta a gyerekeimet.
A heti játszózás érdekesen alakult. Szerdán kevesen voltak, így a gyerkőcök döciztek, csúszdáztak 2 csúszdán is, gerendán egyensúlyoztak, hintáztak szóval olyat is kipróbáltak amit korábban nem. Csütörtökön semmi nem volt érdekes, talán csak más gyerekek homokozó játékai, mert azt persze nem vittem magammal. Készültem chip-szel, innivalóval, pelenkával csak játékkal nem. Minden alkalommal, kíváncsi gyerkőcök kéretőznek, vagy csak ülnek bele triciklinkbe vagy azért mert van nekik vagy mert nincs. Ez még mindig meglep. Szoktam hagyni had menjenek egy kört, én is örülök ha hagyják a gyerekeimet más homokozó játékaival játszani. Szóval csütörtökön csak egy órát maradtunk.
Pénteken Zétény alvás után már készült is, süti kóla pelus csupa elmaradhatatlan dolog. És persze a homokozó játékok. Irány a játszó.
Összefutottunk egy ovis társsal fiam legnagyobb örömére. Homokoztak, kavicsoztak, bogarakat néztek, majd kisautókat csúszdáztattak, szóval nagy volt a buli. A nap már lemenőben volt, lehűlt a levegő is mire el tudtunk indulni haza.
A játszón minden korosztály képviseltette magát. A tipegőktől az ovisokig a kisiskolásoktól a kamaszokig és nem ritka a harmincas negyvenes korosztály sem, sokszor gyerek nélkül is. Nagyon úgy tűnt mindenki megtalálta a kedvére való szórakozást, hinta, foci és kosárlabda, minden méretű csúszda.
Egy nem túl messzi padon ismerős arcra lettem figyelmes, harmincas évei végén járó nő, párjával és annak gyerekével. A kiskamasz gyerkőc nagyon élvezte a nagy hintát. és ránézésre hétvégi apuka társaságát is.
Az új kapcsolat a padon ücsörögve  figyelt, várt és fázott. Menni akart. Apuka türelemre intette.
Ezután már nem volt játék hármasban ücsörögtek a padon.
Ránézésre sem volt minden rendben. Vajon mennyire vall felnőttre az a viselkedés ami ellenfélnek, vetélytársnak tekint egy gyereket. Megmondom semennyire. Játszótérre kikapcsolódni járunk és nem vetélkedni. Az ilyen nőnek nem kívánok mást minthogy ugyanebbe a cipőbe járjon, ha megadja neki az élet, hogy lesz saját gyereke.
Tanulság mindig van! Mindenki vonja le maga!


Ez is a játszón van!

És ezzel megy tele a cipőnk!
Puszik!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése